De mi a helyzet köldöktől lefelé? Mikor figyelted meg nőiességed e központi terét? Milyen a kapcsolatod az itt lévő szerveiddel? Tisztába vagy vele, hogy hol helyezkedik el a gátizom? Tudod egyáltalán, hogy néz ki a legintimebb testrészed? Szülés után meg merted nézni? Meg merted érinteni? Ha közvélemény kutatást végeznénk, a fenti kérdésekre biztos vagyok benne, hogy sokkal több nem válasz érkezne, mint igen.
A várandósság sok csodát tartogat számunkra, lehetőséget önmagunk és testünk megismerésre, féltve őrzött vágyainkkal, félelmeinkkel való szembenézésre, egy újabb női minőség megélésre.
A saját óráim, tanfolyamaim indulása megadta számomra azt a kicsi segítséget, motivációt, amire szükségem volt. Sokszor ennyi elég. Van, akinek otthon nem megy egyedül és a csoportos órák, a tanfolyamok adják meg a lendületet, vagy maga a csoport ereje, a többi anyuka, aki hasonló helyzetben próbál időt találni a mozgásra, önmagára.
Pár hete rendszeresen teszi fel nekem ezt a kérdést a lassan 5 éves kisfiam. - Én mindig vissza kérdezek, hogy na, kit? - Hát téged! - És tudod ki a legszebb? érkezik a következő kérdés. - Ki? - Te! és ilyenkor mindig kapok egy nagy ölelést is… Ezen a hétvégén minket, Anyákat köszöntenek, de én most még is azoknak szeretnék köszönetet mondani, akik lehetővé tették, hogy ma engem is ünnepeljenek. Sok mindenki kellett ehhez.
Kisgyermekes anyukaként sok mindent megtehetsz, ha nem azzal az elvárással teszed, hogy olyan legyen mint, amikor még baba nélkül voltál. Lehet menni ide-oda, beülhetsz egy kávéra, ebédre a barátnőiddel csak ne azt a feelinget várd, ami korábban volt. Ez egy új életérzés, nem rosszabb, nem jobb, más. Na jó, szerintem jobb!
